Legacy and posthumous events

At the heart of the project is the legacy of Péter Kozma (1961–2023) — light painter, party organizer, and tireless experimenter — but the story of Frankhegy cannot be understood without Dorka Berkes. In the 1990s, they approached techno and public projection not simply as events, but as spaces for thinking: music, light, and community coming together to create a world of their own.

Dorka painted directly onto glass plates by hand, while Péter set the images in motion through projection. This is how Raypainting came into being — not as a technical gimmick, but as a living, breathing field of light. What began as experiments with slide and overhead projectors evolved into large-scale projections presented across Europe. At Frankhegy, light was never a backdrop; it was a presence — as integral to the night as the music or the dance floor.

The Kozma Archive seeks to preserve and make this material accessible, but not by sealing it behind glass. It operates instead as an active system — something that can be handled, reread, and reactivated.

The Frankhegy Archive Installation revisits the legendary parties and early public projections through photographs, videos, and printed matter.

When does the memory of a party become cultural heritage? Developed in collaboration with the Intermedia Department of the University of Pécs, the project presents the archive not as a closed chapter of the past, but as living material — open to research, reinterpretation, and renewed activation.

Quoted unchanged; the page has the text in Hungarian and English.

The club season already spins like a steam-powered turbine, a tradition that even in Hungary dates back to the 1990s. The PARTY ARCHIVE RESEARCH GROUP's commemorative - but not traditional - exhibition explored this exciting past at our August [2024] event: in the power plant's Depo, the cacophony of the early Hungarian party scene was embodied in memorabilia, posters, visualizations, and a signboard that anyone could add to, recording the most important milestones from Frankhegy to Katlan to Kultiplex, from Citadella jungle parties to the goa dances in Halásztelek.

Kozma Péter elévülhetetlen szerepet játszott a hazai fényfestő színtér kialakulásában. Svájcban született, értelmiségi szülei ötvenhatos menekültként telepedtek le Zürich közelében. Péter a nyolcvanas években mégis magyar sí válogatott tagja lett, részt vett a szarajevói olimpián is. 1985-ben Budapestre költözött, előbb a Műegyetem, majd az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett; tanárai Pásztor Erika Katalina és Szirtes János, illetve Maurer Dóra.

1987-ben vásárolta meg a budai Frankhegyen azt a telket, amelyet a kilencvenes években éledező partikultúra emblematikus helyszíneként tartanak számon. A környezet közösségi, biotóp átformálása mellett nagy szerep jutott az esti vetítéseknek: kezdetben dia- és írásvetítőkkel, majd az osztrák gyártású Pani projektorokkal hatalmas felületeket varázsolnak át fénnyel. Péter alapvetően kooperációban dolgozott: alkotótársa, Berkes Dóra mellett még jónéhány, ma is aktív művész dolgozott vele együtt a frankhegyi események művészeti megformálásában.

A kilencvenes évek végére a vetítések önállósodtak, új helyszínek, terek, épületek jelentették a kihívást. A később Dóra védjegyeként bejegyzett raypainting hatalmas felületek bevetítését jelentette: a talajszinttől kezdve a fákon, épületeken át a teljes környezet vetített átalakítását. Míg Péter a helyszínek megtalálásában, az események szervezésében és technikai kivitelezésében volt aktív, Dóra a vetítések alapját képező, kézzel festett üveglemezeket készítette – sajátos szimbiózisban alkottak. Néhány fontosabb közös projektjük: Zürich 1996, 2000; Colombier, 1999; St. Moritz 1998, 2000; Crissier 1998, Berlin 1999, 2001; Budapest: Műjégpálya, 1999, Matáv székház, 2001, Millenáris, 2004, Berlin 2006.

A kétezres évek közepétől külön utakat jártak, Péter önállóan vállalt óriási projekteket. Csak az egyik legnagyobbat említve: a 2006-os esseni vetítése 40.000 négyzetméternyi felületet fedett le, hét napon át naponta megújuló tematikával. További munkái: Varsó 2006; Budapest: Teve utca 2006, Róth Miksa Múzeum 2006, Művészetek Palotája 2006, Komáromi erőd 2006, Vajdahunyad vára 2007, mcity – Magyar Tudományos Akadémia 2007; Duisburg 2006; Essen 2006; Bécs 2006, Zürich 2007, Helsinki 2008, Eindhoven 2010.

Az évtized végére Péter visszavonult a fényművészeti alkotásoktól, egyre inkább a szomatika és a szellemi-spiritualitás világ vonzotta.

Jelen kiállítással Kozma Péter még feldolgozatlan hagyatékára kívánjuk ráirányítani a figyelmet.

Quoted unchanged (Hungarian original).

Az itt látható kiállítás Kozma Péter emlékére jött létre. A szervezők, Kruczler Móni és Somogyi Endre célja az volt, hogy felidézzék barátjuk, Péter személyét és tevékenységét, mert úgy hiszik, ez az életút a tágabb közösség számára is nagy hatású volt és példaértékű lehet.

Péter a hatvanas évek elején Svájcban született. Szülei magyar emigránsok voltak, pályafutása sportolóként indult, versenyszerűen síelt. A magyar sporttal az 1980-as évektől alakult ki kapcsolata, ennek eredményeként már kettős állampolgárként, magyar színekben indult az 1984-es szaravejói olimpián. 1985-ben Budapestre költözött, miközben a síelés, a futás, a vitorlázás mellett más extrém sportok felé fordult, snowboardozott, szörfözött. Felvették az Műegyetemre, majd az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol tanárai a magyar képzőművészeti élet két meghatározó alakjai voltak. Érdeklődése ekkor a sport mellett egyre inkább a kultúra és a képzőművészet felé fordult, aktív tagja lett a budapesti underground művészköröknek.

A család 1987-ben vásárolta meg az első frankhegyi telket, amit Péter valószínűleg terepfutás közben fedezhetett fel, ahol később, a kilencvenes években elhíresült technopartik és összművészeti események zajlottak.

Budapesten ekkor az acid vagy technopartik már eléggé pörögtek, és kialakult egy erős és összetartó szubkultúra, akik az X-lab, a Viking-klub, a Olaf Palme-ház, a Kultiplex, az Orczy-kert béli vagy a törökbálinti bulikban úgy táncolt együtt, ahogy nyolcezer éve nem táncolt. E buliknak valódi sámánisztikus hangulatot adtak az X-labhoz kapcsolódó Psyche Masquerade performanszcsapat jelmezes előadásai, melyek szinte egész éjszaka zajlottak. Budapest legkultikusabb helyét, a Fiatal Művészek Klubját is említeni kell, ami a hetvenes évek óta a progresszív értelmiségi találkozópontja volt.

Ebbe a dinamikus szcénában robbant be a Frankhegy, és adott olyan élményt, amit máshol nem lehetett megtapasztalni. Egyszerre volt természetművészeti és összművészeti jelenség. Akár egy land-art műként is tekinthetünk arra a hegyoldalt finom beavatkozásokkal letisztító munkára, melyet Péter irányított, és aminek eredményeként létrejött a hegyoldalban laza hálózatot alkotó terek komplexuma, melynek szívében a a fő tánc- és előadótér állt. Az itt előadott DJ-szetteket gyakran kísérték jelmezes-zenés szabad tánc-performanszok.

A látványvilág is rendkívül egyéni volt. A különféle magasságú terepszinteken lévő növényzet szintén része volt az összművészeti alkotásnak, rajtuk zászlók, tértextilek jelentek meg, de szabadon álltak a terepeken a művészbarátok által készített nagyméretű installációk is. Volt bár is. Mindez keretet adott az elképesztő vetítéseknek. Kezdetben Péter dia-és írásvetítővel kísérletezett, majd nagy teljesítményű projektorokkal gigantikus méretű felületeket vetített be. Nem túlzás azt állítani, hogy Péter a technoszcéna katalizátorává vált, szervezett dadaista bulikat a Royal Szállóban, a Hajógyári szigeten, bulikat a törökbálinti Katlanban, a Ruhagyárban. Fontos kiemelni ezek összművészeti jellegét ismét, mert a partikat gyakran underground divatbemutatók terjeszették túl a szokványos buli keretein.

Mindeközben a vetítési kísérleteknek és Berkes Dorkának köszönhetően, aki a vetítések alapját képező üveg lemezeket kézzel festette, később a vetítés önállósult médiaművészeti tevékenységgé vált. Létrejött a raypainting, a fényfestészet a kilencvenes évek végén, ami Európa szerte híressé és keresetté tette a szerzőpárost, éveken át óriási eseményeken vetítettek a legkülönfélébb helyszíneken.

E szerteágazó tevékenységből csak szeleteket tud felvillanati a kiállítás, ami a Kozma-hagyaték anyagából mutat be válogatást. A kultikus bulikhoz kapcsolódó nyomatatványokat Péter művészbarátai tervezék.

A szervezők mindent elkövettek, hogy a kiállításban szereplő művek szerzőjét kiderítsék és megnevezzék. Amennyiben információval tud szolgálni, kérjük keressen minket.

Quoted unchanged (Hungarian original).