Frankhegy
Frankhegy Budapest határában fekvő hegyoldal, ahol Kozma Péter land art alkotásokat hozott létre, és ahol összejöveteleket és fesztiválokat rendezett; a hely a budapesti underground kultúra egyik központja lett.[1]
A helyszín
1987-ben megvásárolták a budaörsi Frankhegyen a telket (vásárló: ő és a családja); itt valósította meg először „biotóp projektjét” és land art alkotásait. Saját leírása szerint több ezer négyzetméteres, déli fekvésű terület volt a budai dombokon, a városhatár mellett, körpanorámával.[1]
A Népszava szerint a telket egy terepfutás közben szemelte ki magának.[2]
Frankhegy önálló mű is: „Frankhegy Cultural Terraformation (1990–2010)” címmel tájra épülő konceptuális alkotás. A Kozma irányításával és részvételével végzett kétkezi munka során a hegyoldalt megtisztították, és teraszokká, színpadokká és összekötő utakká formálták.
This multi-decade landscape-based conceptual work by Peter Kozma redefines "terraformation" as a process of cultural inscription onto a specific terrestrial site - Frankhegy. Situated on the outskirts of Budapest, the project investigates the transformation of a natural environment into a nexus for emergent counter-cultural phenomena. Through an implicit engagement with the land, Kozma's intervention articulates a performative space that became instrumental in the development of the Hungarian underground party scene, serving as a unifying locale for underground and contemporary artistic practices. The work critically examines the dynamic interplay between natural topography and its cultural appropriation, offering a unique example of site-responsive art that directly facilitated community formation and aesthetic experimentation.
The extensive archival documentation, encompassing the entire lifecycle from the work's active creation to its subsequent process of natural decay and the land's reclamation, is processed and curated by the Collective. This ongoing archival project directly engages contemporary artists, who are currently creating visual reflections that engage with Frankhegy's complex present state and its enduring conceptual resonance.
Az archívum kurátori szövege, változtatás nélkül (angol eredeti).
Baráti összejövetelektől a fesztiválig
- 1990–1994: szűk körű művészeti összejövetelek és baráti bulik.
- 1995–2002: a Frankhegy Fesztivál: többnapos, több helyszínes, a nagyközönség számára is nyitott rendezvények, ahol az elektronikus zene és a kortárs képzőművészet (főként installációk és performanszok) találkozott. Kozma szerint ezek nemcsak Magyarországon, hanem Európában is kuriózumnak számítottak, és a fesztivál nemzetközileg is ismert lett.[1]
A sajtóbeszámolók 1991-re teszik a kezdetet: Kozma Péter meghívására fiatal ipar-, képző- és színművészek, valamint a Zeneakadémia végzősei gyűltek össze Frankhegyen egyhetes közös alkotómunkára, amelyet eleinte csak egy születésnapi buli zárt. 1995-ben ezt az akkorra hagyománnyá vált alkotóhetet először zárta több helyszínes, közönség előtt is nyitott parti. A későbbi fesztiválok díszletét is az egyhetes munka alkotásai adták.[3][4][2][5]
A Népszava szerint Kozma ezután Bicskei Tituszt (a későbbi Bëlga egyik tagját) kérte meg, aki barátjával, Tadeusszal X-LAB néven már bulikat szervezett, hogy segítsen neki bulikat rendezni a frankhegyi családi telken.[2]
2000 őszétől a fesztivál kétnapos lett: az első, csendesebb napon az installációkat lehetett megtekinteni kísérleti és ambient zenei aláfestéssel, a szombat pedig az elektronikus tánczenéé volt. A Népszava szerint a végén már 13 színpad működött a helyszínen.[3][2]
Berkes Dóra visszaemlékezése szerint 1996-ban együtt rendezték meg Kozmával az első frankhegyi bulit.[6]
Az események magánjellegű land art kísérletekből nőttek nagy szabadtéri fesztiválokká, amelyek a hegyoldalt élő installációként kezelték: a fákra fényt vetítettek, és ipari elemeket illesztettek a tájba.
A Nap-Nap Fesztivál független volt a frankhegyi eseményektől. Megszűnése után részben az általa hagyott hiány betöltésére jött létre az első frankhegyi esemény, az 1995-ös ANAPNAPJA. A fesztivál a „cyberkorszak nomádjait” vonzotta, és sajátos, természetközeli, mégis indusztriális atmoszférát teremtett.[1]
Egy 2005-ös olvasói beszélgetésben Kozma elmondta, hogy akkor kezdte szervezni a frankhegyi fesztivált, amikor három év után megszűnt a Napnap fesztivál a pálvölgyi barlang katlanjában. 1995-ben úgy érezte, és nyugaton is azt látta, hogy vannak elemek a városi életben, amelyek nem hiányozhatnak, és rendezvényszervezői tapasztalat nélkül is belevágtak a szervezésbe.[7]
Fény Frankhegyen
1996-ban Frankhegyen készítette első fényinstallációit, és itt született meg a Raypainting elnevezés. Kezdetben dia- és írásvetítőkkel kísérletezett; később Berkes Dóra kézzel festett üveglapjaival és nagy teljesítményű vetítőkkel a vetítések hatalmas felületeket borítottak be.
Berkes Dóra elmondása szerint Frankhegyen eleinte Kodak Carousellel fényfestett, de rövidesen az osztrák Pani cég vetítőjére váltott. A Pani gépet akkoriban a magyar színházi világban használták; saját bevallása szerint ő vitte ki először Frankhegyre, a természetbe.[6]
További oldalak
- Frankhegyi események: dátumok, szórólapszövegek, fellépők.
- További események 1998–2001: Katlan, Hajógyár, Royal, Ruhagyár, Tresor in Budapest, PszeudoFrankhegy.
Térképek, nyomat, belépő
Az archívum kezdőlapjáról. A „Frankhegy (1999, 2025)” nyomat Fekete Zsolt munkája; a LiDAR domborzatmodell forrása az enviMAP, Envirosense Hungary; a fesztiváltérkép a 2000-es szórólapról származik (forrás: acid.pardey.org).
Fekete Zsolt: Frankhegy (1999, 2025), archív pigmentnyomat 
Map of Frankhegy Contemporary Art & Music Festival, 2000 - taken from the event's flyer, captioned and coloured 
A nyomat példányszáma: 3 példány.
Cultural Terraformation: fényképek Frankhegy kialakításáról
Kozma Péter Archívum. E képek készítőinek nagy része ismeretlen; az azonosításukhoz minden segítséget szívesen fogadunk.
