Kozma Péter (1961–2023) English

m.város / m.city

12 000 m²-es vetítés a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatára, a várost összekötő hálózatok megjelenítésével.

Dátum
Helyszín
Magyar Tudományos Akadémia, Roosevelt tér
Város
Budapest, Magyarország
Vetítés
12 000 m², 1 700 000 ANSI lumen, 126 kW (sajtóközlemény)[1][2][3]

A sajtóközlemény szerint a Pani diavetítő rendszerrel összesen 12 000 m²-t vetítettek be, ebből 320 m homlokzatot és 3000 m² talajt, 1 700 000 ANSI lumen fényerővel és 126 kW teljesítménnyel; összesen 12 téma volt, naponta kettő. A megnyitóbeszédet Tillmann József filozófus, műkritikus mondta. Főtámogató és házigazda a Magyar Telekom, producer a Supergroup. Az installációt naponta zenei és táncprogramok kísérték.[3][2]

Kezdőnap: 2007. december 22.; december 20-án sajtóesemény volt.[3]

Nagy Mária esszéje

Eredeti szöveg Nagy Mária: m.város [meta-, multi-, memória-, moduláris-] – policentrikus város[1]

m.város [meta-, multi-, memória-, moduláris-] – policentrikus város

Az utóbbi évtizedben, a média- és az információs társadalom térnyerésével párhuzamosan nemcsak a művészetelméletbe, de a városi jelenségeket leíró fogalmaink közé is bekerült az eltűnés, dezorientáció, diszlokáció, és fokozatosan felmerült magának a város fogalmának újraértelmezése is.

Miközben a távolságot már évtizedek óta kommunikációs, infrastrukturális hálózati rendszerek segítségével győzzük le (posta, telefon, közlekedési rendszerek), alig figyeltünk arra, hogy a mobilitással együtt a város percepciójának módja is megváltozott. Az autó, a vonat, a repülő ablakából nézve más szemszögből, másképp látjuk a várost, a távoli, a gyalogjáró számára összefüggés nélküli épületek, helyszínek addig ismeretlen térkapcsolatba kerülnek. Az információs eszközök terjedésével pedig nemcsak a személyes terünk változik meg (a szomszédnak írt elekronikus levelünket szatellitek közvetítik), hanem a városi térbe is egyre inkább beágyazódnak az információs és kulturális tartalmat közvetítő képernyők. Egyúttal látásunk is egyre inkább prosztetikusabb, áttételesebb, segédeszközökkel támogatott. Terminálokon, webkamerákon keresztül, képernyőn érzékeljük a városi tereket. Hogyan befolyásolja a szimultán, többszörös, közvetített érzékelés, az összetett információs közegben való navigálás a városképünket? Tájékozódásunk, térképünk nem feleltethető meg teljes mértékben a valós terekenek. A modern urbanisztikai struktúrákat nem panorámaképek jelenítik meg többé, hanem informatikai topográfiák.

Kozma Péter m.város című fényművészeti installációja sajátos szemszögből próbál a város és a művészet összefüggéseire rávilágítani. A digitális kultúra megjelenését kísérő első társadalmi utópiákat, a digitális darwinizmust meghaladva igyekszik megvizsgálni, mennyire változtatta meg térszemléletünket a hálózati kultúra. A Magyar Tudományos Akadémia homlokzatára, a Roosevelt téren és a Duna-parton vetített installáció segítségével a várost átszövő láthatatlan meta-, a multi-, mikro-, memória-hálózatotok megjelenítésére tesz kísérletet.

Az amerikai szociológus és közgazdász Saskia Sassen írja: „Ahhoz, hogy a digitalizálódás és a globalizáció jelentőségét felmérhessük, szükségesnek látszik a város kategóriájának felfüggesztése. Helyettük a központ és a központi helyek absztraktabb kategóriáit kell felépítenünk, melyek végső soron ironikus fordulatként a város újjászületéséhez vezetnek, noha új alakjában a város csak egy megjelenési formája lesz egy nálánál sokkal összetettebb összefüggésrendszernek.”

Kozma Péter m.város című fényművészeti installációja ilyen felfüggesztésre tesz kísérletet a városközpontban, Budapest legismertebb látképét alakítva át. Az építészet és a művészet adottságait egyaránt kiaknázó téralakító kísérlet, a 12 000 m2-es vetített kép a városi hálózatok megjelenítésével a látogató számára alkalom, hogy a látottak alapján újra végig gondolja viszonyulását a városi térhez.

Marshall McLuhan szerint az új médiumok tartalma az azokat megelőző médium: a fényképé a festmény és a grafika, a filmé a fénykép és a színház, a rádióé az elbeszélés és a hangverseny. Médiaarcheológiai megfontolásból Kozma Péter fényfestészetének előzményeit Moholy-Nagy László tér- és fénymodulációs szerkezeteiben kereshetjük. Csakúgy mint Moholy-Nagy fénykísérleteinél, Kozma Péter installációja estetében is az optikai formálás célja egy új építészeti- és térélmény. Noha az installáció pontosan igazodik az architekturális elemekhez és a fény szenzorikusan precízen írja körül a háromdimenziós tömeget és a szerkezeteket, a diavetítés velejárójaként a lassítás, az összekapcsolás, a montázs kiforgatja a már ismert térbeli tájékozódást és a perspektívát. A fényhatás, a színkifejezés intenzitása nem naturalisztikus hűséget szolgál, hanem szerkezeti és optikai kontinuitást valósít meg. A Duna-látkép széthajtása, új összefüggésekben láttatása nemcsak tükrözi a megváltozott technikai környezetet, hanem várhatóan új szellemi perspektívát is eredményez.

Nagy Mária

Változtatás nélkül a mikrooldalról.

Projektstáb

Mikrooldal (2007, rekonstruált): https://light-art.kozma.foundation/mcity/. Flickr: https://www.flickr.com/photos/mvaros/.

Források

  1. ↩ a b c light-art.kozma.foundation: m.város microsite (HU): https://light-art.kozma.foundation/mcity/
  2. ↩ a b light-art.kozma.foundation: m.city microsite (EN): https://light-art.kozma.foundation/mcity/en/
  3. ↩ a b c light-art.kozma.foundation: m.város press release (HU): https://light-art.kozma.foundation/mcity/press.html