Raypainting (Berkes Dórával)

A Dorkandkozma név mögött Berkes Dóra és Kozma Péter képző- és iparművészek állnak. A művészpáros 1995 óta dolgozik együtt. Közösen fejlesztették ki a raypaintinget (magyarul “sugárfestészet”), mely 1996 óta folyamatosan, alkotásról alkotásra fejlődött. A kezdetben vászonra festett nagyméretű képeket “váltotta ki” az üvegre festett és onnan épületekre, különféle objektumokra vetített kép. A raypainting (sugárfestészet, fényfestészet stb) ma már a Dorkandkozma által védjegyezett tevékenység.

A páros a raypainting mellet több művészeti ágban is jelen van a nemzetközi kortárs művészeti porondon.

A vizuális vonalat a raypainting mellett Berkes Dóra festőművészi és Kozma Péter díszlettervezői tevékenysége is erősíti.

A fiatal művészpáros a nemzetközi elektronikus zenei életnek is aktív résztvevője, ahol több rendezvény audiovizuális világának kialakításáért is felelt. Az általuk szervezett elektronikus zenei és összművészeti Frankhegy-fesztivál európaszerte éppen annyira elismert, mint Dj Dork (Berkes Dóra) zenei munkássága. Fő céljuk a csírázó intellektuális elektronikus zenei avantgarde beillesztése a meglévő kortárs képzőművészeti kontextusba. A törekvés megvalósításának érdekében fejlesztették nemzetközi művészeti kapcsolatrendszerüket, hogy egy nagy, nemzeti és nyelvi korlátokon túlmutató fórumot hozzanak létre.

Raypainting

Berkes Dóra festőművész és Kozma Péter iparművész évek óta hoznak létre közös műalkotásokat nem-hagyományos kiállítási helyszíneken, nem-hagyományos dimenziókban. Legtöbb munkájuk több művészeti médiumot használó alkotás, ahol az esemény, a tér, a vetített kép, a zene a közönség akaratlanul is aktív részvételével válik nagyszabású összművészeti produkcióvá. A középületek, természetes és építészeti jellegű terek vetítővel történő megvilágítása többek között azt a felismerést hozta, hogy a raypainting látásmódja a kreatív formálás eltérő területein érvényesül. A gyökerek és eredetek folyamatos fejlesztéseinek eredményeként vezettek oda, hogy városképi és tájképi javaslatot tegyenek nagyvárosok és egyéb helyszínek hangsúlyos látványpontjain. A művészkettős által megfogalmazott kiemelt terek egy új alternatív valóságot kínáló világ hírnökei korunkban, amikor a manualitás lassúnak, elavultnak hitt gyakorlata újabb és újabb, transzvizuális jelenségeket hoz.

Projektjük a raypainting voltaképpen a fény költészete, sajátos vizuális frottázs, koptatás és egyben mimikri. A raypainting mint önálló műfaj jól körülhatárolható, fontos jelenséget takar.

Maga a technika nem új. A színpadi vetítővel történő képalkotást a szcenikusok régóta használják az előadások díszletezéséhez. A jelenség azonban több mint egy grandiózus látvány létrehozásért munkálkodó egyszerű trükk. A Dorkandkozma a diavetítés hagyományos módszereit továbbfejlesztve nagy teljesítményű színpadi projektorokkal vetíti ki üvegre felvitt festményeiket, amelyek a bevetített felület anyagi sajátosságainak együtteséből állnak össze műalkotássá. A képeket Berkes Dóra festi a helyszín tanulmányozását és a közös tervezést követően. A képalkotás náluk valóságos “alkímiává” nemesült, a képekben nem csupán festék és más vegyszerek, de az üvegre felkerülő üvegszemcsék és egyéb kemény adalékok is szerepelnek. A festékfelületek több rétegben kerülnek felhordásra az üvegfelületekre, a bonyolult vegyi és mechanikai hatásokat nem ipari eszközökkel, vegyszerek homogenizáló hatásaival érik el, hanem hosszadalmas, a megtervezettet a spontaneitással vegyítő kézi eljárással, amelyben a festői karakter a vegyes képalkotó technika pigmentrétegeiben oldódik fel.

Az alkotói folyamat a hosszú tervezéssel, a helyszín megismerésével kezdődik. A festmény mindig a helyszín és környezetének meghatározó sajátosságainak, valamint az esemény és közönség figyelembe vételével, ezek összehangolásával készül. Egy kiállításhoz több vetítőt és több képet használnak, amelyek együtt hozzák létre a látványt és a páros tudatosan csak a vetítőgépek alapfelszerelését használja, képmozgató tartozékok nélkül. A statikus látvány annyira összetett, hogy a néző számára a mű feldolgozása akár több órát is igénybe vehet. A látványt tovább gazdagítja az emberi térérzékelés sajátosságait figyelembe vevő illúziókeltés. A bevetített tér meseszerű alakváltozásait a felhordott képrétegek és képsíkok szerkesztési módja az optika törvényeivel és a bevetített háromdimenziós tárgyakkal együtt hozzák létre.

A festmények nagyléptékben kivetítve azonos jelleget mutatnak a szabad tárgy-és környezetformálás struktúráival, faktúráival. Megjelenésében minimalista, földközeli színvilágú festmények a bevetített felület elemeivel interakcióba lépnek, mintha a természetes vagy mesterséges tereptárgyak részletei a vetített kép kontrasztjaival, struktúráival interferenciát hoznának létre. A kép eszkalációja eltérő esztétikai minőséget eredményez, amely lefedi a kanti értelemben vett fenséges fogalmát. A hagyományos, hordozóhoz (olaj, vászon) kötött képből lebegő fény-kép lesz. Az értelem elnémul és utat enged egy másfajta érzékelésnek.

A raypainting mint jelenség (ray(o)panting) közeli rokonságban áll valamennyi, a fény projekcióján alapuló művészeti megnyilvánulással. A rayogramm, Moholy-Nagy fény-tér modulátora, az orfizmus irányzata, a Schöffer-féle fénymobilok szín- és fényviszonylatok érzékeltetésével előképnek tekinthetők, mint olyan művészi programok, amelyek az egyik leganyagtalanabb közeg, a fény optikai, érzéki-érzelmi hatásaira épültek, s amelyek tiszta érzetminőségeket teremtettek.

Részlet, változtatás nélkül. A forrás angol és francia változatban is olvasható.