Peter Kozma Archival Collective
About
The Peter Kozma Archival Collective was established to shed more light on the life and work of Peter Kozma. Peter was an Olympian, a pioneering visionary of the subcultural sphere, a concept and visual artist, and an independent philosopher. Our vision is to preserve his rich body of work as a significant part of cultural heritage and for the benefit of future generations.
We aim to inspire others through his pioneering spirit, artistic creativity, and philosophical-aesthetic insights.
Our mission is to collect, digitize, organize, publish, and celebrate his multifaceted legacy. We honor and respect Peter’s heritage and we strive to conserve and present it in its most authentic form.
We are committed to not only preserving and analyzing Peter’s archive, but also to developing a research resource that can be utilized by curators, academic institutions, and art historians.
We are committed to ensuring that the cosmos of Peter Kozma continues to educate, inspire and enlighten future generations.
Archive photos & videos
We are happy to share digitized archival materials through the following platforms:
Our mission is to preserve and share these materials with proper context, including details such as people, dates, credits, location, and relevant tags. However, in many cases, the original creators remain unidentified. We invite you to help us enrich these archives by providing any insights or additional information you may have about the works.
Kozma Péter emlékest és kiállítás
Manyi Kulturális Műhely - nappali, kiállítótér - Margit krt. 16
2025. 01.10 - 2025.02.10
szerző: Üveges Krisztina
Az itt látható kiállítás Kozma Péter emlékére jött létre. A szervezők, Kruczler Móni és Somogyi Endre célja az volt, hogy felidézzék barátjuk, Péter személyét és tevékenységét, mert úgy hiszik, ez az életút a tágabb közösség számára is nagy hatású volt és példaértékű lehet.
Péter a hatvanas évek elején Svájcban született. Szülei magyar emigránsok voltak, pályafutása sportolóként indult, versenyszerűen síelt. A magyar sporttal az 1980-as évektől alakult ki kapcsolata, ennek eredményeként már kettős állampolgárként, magyar színekben indult az 1984-es szaravejói olimpián. 1985-ben Budapestre költözött, miközben a síelés, a futás, a vitorlázás mellett más extrém sportok felé fordult, snowboardozott, szörfözött. Felvették az Műegyetemre, majd az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, ahol tanárai a magyar képzőművészeti élet két meghatározó alakjai voltak. Érdeklődése ekkor a sport mellett egyre inkább a kultúra és a képzőművészet felé fordult, aktív tagja lett a budapesti underground művészköröknek.
A család 1987-ben vásárolta meg az első frankhegyi telket, amit Péter valószínűleg terepfutás közben fedezhetett fel, ahol később, a kilencvenes években elhíresült technopartik és összművészeti események zajlottak.
Budapesten ekkor az acid vagy technopartik már eléggé pörögtek, és kialakult egy erős és összetartó szubkultúra, akik az X-lab, a Viking-klub, a Olaf Palme-ház, a Kultiplex, az Orczy-kert béli vagy a törökbálinti bulikban úgy táncolt együtt, ahogy nyolcezer éve nem táncolt. E buliknak valódi sámánisztikus hangulatot adtak az X-labhoz kapcsolódó Psyche Masquerade performanszcsapat jelmezes előadásai, melyek szinte egész éjszaka zajlottak. Budapest legkultikusabb helyét, a Fiatal Művészek Klubját is említeni kell, ami a hetvenes évek óta a progresszív értelmiségi találkozópontja volt.
Ebbe a dinamikus szcénában robbant be a Frankhegy, és adott olyan élményt, amit máshol nem lehetett megtapasztalni. Egyszerre volt természetművészeti és összművészeti jelenség. Akár egy land-art műként is tekinthetünk arra a hegyoldalt finom beavatkozásokkal letisztító munkára, melyet Péter irányított, és aminek eredményeként létrejött a hegyoldalban laza hálózatot alkotó terek komplexuma, melynek szívében a a fő tánc- és előadótér állt. Az itt előadott DJ-szetteket gyakran kísérték jelmezes-zenés szabad tánc-performanszok.
A látványvilág is rendkívül egyéni volt. A különféle magasságú terepszinteken lévő növényzet szintén része volt az összművészeti alkotásnak, rajtuk zászlók, tértextilek jelentek meg, de szabadon álltak a terepeken a művészbarátok által készített nagyméretű installációk is. Volt bár is. Mindez keretet adott az elképesztő vetítéseknek. Kezdetben Péter dia-és írásvetítővel kísérletezett, majd nagy teljesítményű projektorokkal gigantikus méretű felületeket vetített be. Nem túlzás azt állítani, hogy Péter a technoszcéna katalizátorává vált, szervezett dadaista bulikat a Royal Szállóban, a Hajógyári szigeten, bulikat a törökbálinti Katlanban, a Ruhagyárban. Fontos kiemelni ezek összművészeti jellegét ismét, mert a partikat gyakran underground divatbemutatók terjeszették túl a szokványos buli keretein.
Mindeközben a vetítési kísérleteknek és Berkes Dorkának köszönhetően, aki a vetítések alapját képező üveg lemezeket kézzel festette, később a vetítés önállósult médiaművészeti tevékenységgé vált. Létrejött a raypainting, a fényfestészet a kilencvenes évek végén, ami Európa szerte híressé és keresetté tette a szerzőpárost, éveken át óriási eseményeken vetítettek a legkülönfélébb helyszíneken.
E szerteágazó tevékenységből csak szeleteket tud felvillanati a kiállítás, ami a Kozma-hagyaték anyagából mutat be válogatást. A kultikus bulikhoz kapcsolódó nyomatatványokat Péter művészbarátai tervezék.
A szervezők mindent elkövettek, hogy a kiállításban szereplő művek szerzőjét kiderítsék és megnevezzék. Amennyiben információval tud szolgálni, kérjük keressen minket.
Az eseményen készült képekből válogatás:
https://photos.app.goo.gl/1T1W9GaCnrtCVh8u6
Contact
Endre Somogyi
endre@kozma.foundation
+36203332933